Mi az, hogy Intermarium?

Bevezető írásomban egy kicsit körülnéztünk a régióban, felszínesen átvettük köztes-európa, mint hipotetikus régió mozgásterét. De ki hallott már amúgy köztes-európáról? Tekintve, hogy fizikailag nem valami, hanem valamik között üres térnek írható le, ezért az irodalma sem olyan könnyen megtalálható mint ha a német, orosz, vagy török stratégiák értelmezését keresnénk a könyvtárban. Ez azért van, mert ezen stratégiának a relevanciája időszakosan változik az előbbi szereplők által üresen hagyott hatalmi tér méretétől függően. Mondhatnánk; mint főnix hamvaiból, úgy születik újjá ezen régió elképzelése saját maga megformálásáról időről időre. A legismertebb - itthon kevésbé elterjedt - megnevezése ezen elméleteknek lengyel barátainktól érkezik és a magyar definícióhoz hasonlóan arra utal, hogy ez a terület valamik között helyezkedik el, mégpedig tengerek között: Intermarium. Az elképzelést az első világháborút követően mutatta be Józef Pilsudski, melynek lényege az volt, hogy a Baltikumtól a Balkánig húzódó vonalban egy föderális államban javasolta egyesíteni az országokat és amelynek lengyelül a Międzymorze - latin átiratban az Intermarium nevet javasolta. Pilsudskinak amúgy volt egy másik nagyon érdekes meglátása is; az úgynevezett prométeizmus, mely szerint az Orosz Birodalom nem orosz kisebbségei számára szállította volna Prométheuszhoz hasonlóan a tüzet, hogy azokat a nagy keleti szomszéd meggyengítésére használja. Utóbbi logikát ugyan többet látjuk hétköznapi működésben, mint előbbit, de mi mégis az Intermariummal folytatjuk most.

Maga a javaslat nem volt hosszú életű, ahogy maga a lehetőség sem egy ilyen terv megvalósítására. Az összes ilyen köztes-európai elméletnek az alapjai azok a középkori és később szövetségek, perszonáluniók, vagy uralkodó családok közötti másfajta öröklésből származnak - mint a lengyel-magyar királyság, a lengyel-litván perszonálunió, a visegrádi királytalálkozó vagy a lublini unió - amelyeken keresztül egy adott ideig képesek voltak a régió államai saját kezükbe venni stratégiáik alakítását és olyan fizikai méretre és tömegre szert tenni amely alkalmas volt ellensúlyozni a három környező hatalmi csomópontot. 

Természetesen egy ilyen jellegű együttműködést nem csak a régió alapvető földrajzi adottságai, vagy a külső hatások miatt nehéz hosszabb távon működtetni, hanem azért is, mert jelentős eltérés mutatkozik a környező hatalmak és egy ilyen hipotetikus köztes-európai hatalom között: az etnikai-kulturális bázis.

Akármennyire is különbözik ugyanis a bajor és az északi német tartományok nyelvi-kulturális háttere, eltérőek az orosz népcsoportok Karéliától a Kaukázusig, vagy éppen az európai törökök a közel-keleten élőktől; mégis mindhárom nagyhatalom középpontjában ott áll egy kb. 70-100 millió fő közötti méretű népcsoport amely elég egységes ahhoz, hogy birodalmi gondolat épüljön rájuk és amikor a nemzetközi környezet és a belső dinamikák lehetővé teszik; saját stratégiát valósítson meg. 

Ezzel szemben köztes-európa magjában nem hogy nem létezik ilyen méretű és jellegű egységes csoportosulás, hanem ennek ellenkezője igaz: a külső hatalmak osztozkodásainak, támadásainak, üzleteinek és az ezek nyomán létrejött átláthatatlan történelmi, területi, és etnikai szövevények miatt egy egymással folyamatosan konfliktusban álló néptömeget látunk. Hiába vannak negyven milliós csoportok a régióban mint a lengyel, vagy ukrán nemzetiségek, hiába vannak olyan történelmi hagyományú államok mint az egykori Magyar Királyság, ha ezen egységek egyenként az elmúlt ezer évből alig tudnak felmutatni ötszáz év szuverenitást, valamint méretüket tekintve nem elég nagyok ahhoz, hogy hatalmukat kiterjesszék a többi hasonló méretű államra.

Bár a nacionalizmus kora előtt mást jelentett a szuverenitás mint azt követően, mégis kijelenthetjük, hogy a régió hatalmi vákuumának ez a legfőbb oka. Ezzel párhuzamosan azt is kijelenthetjük, hogy nem tudjuk megmondani, hogy a szupranacionális szerveződések és forgószél-szerű történelmi változások kavarában a szuverenitás alapját a jövőben is ez a fajta relatíve homogén nemzeti identitásra épülő közösség fogja-e jelenteni, vagy valami más. Álljon itt inspirációnak YNot1989 - azaz Sean McKnight -  alkotása a közeljövőről, aki amúgy rakétamérnök, de hobbiból politikai sci-fiket ír térképekkel illusztrálva. Nos, ő így látja - nem kevéssé George Friedman írásaiból inspirálódva - a Visegrádi Együttműködés lehetséges jövőjét. 

Következő cikkünkben azzal folytatjuk, hogy a fenti tények ellenére miért lesznek újra érdekesek ezek a történelmi példák, milyen lehetőségek állnak nyitva a régió együttműködő államai előtt.