Magyarország a V4-ek következő soros elnöke: merre tovább Visegrád?

Hatalmas kérdés lesz mindkét ország kormányainak következő hónapjaiban, hogy vajon az új amerikai kormányzat hogyan viszonyul hozzájuk, ugyanis az amerikai-kínai “hidegháború” hullámai egyre magasabbra csapnak, amelyben az energia forrásoktól, a high-tech iparágakon és kereskedelmi útvonalokon keresztül a kultúrális térig egyre markánsabb háborús frontvonalak vannak, itt pedig a semlegességnek komoly ára van. A visegrádi országok, amelyek egyszerre akarják fenntartani gyümölcsöző kereskedelmi  kapcsolataikat a nagyhatalmakkal, kénytelen lesznek a következő időszakban a hátországukra is energiát fordítani és gyorsan, hatékonyan alkalmazkodni a körülöttük lévő változásokra. A “nagy sakktáblán” egyre nagyobb a turbulencia.

^{FORRÁS: MTI/MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/FISCHER ZOLTÁN}

Még az európai térségen belül is sokismeretlenes ez az egyenlet, hiszen Németországban szeptemberben parlamenti, Franciaországban jövő áprilisban elnökválasztás lesz. Nyitott a helyzet Olaszországban, ahol a koronavírus okozta válság hátráltatja az előrehozott választások kiírását. Törökország és Oroszország vezetése stabil, de társadalmi és gazdasági hátországa törékeny. Az USA jelenlegi kormánya egyszerre próbálja országa ciklusokon átívelő külpolitikai érdekeit érvényesíteni és ideológiai dogmáit erőltetni, miközben a belső társadalmi és gazdasági válság ott is fokozódik.

Ma már alig akad olyan választás a világban, amelynek ne lenne a globális hatalmi sakkjátszmában jelentősége. Az erőforrásoktól a szimbolikus térfoglalásig mindennek jelentősége van. A Visegrádi Együttműködés kormányainak ebben a satuban kell gazdasági növekedésüket fenntartani, országaik szuverenitását és a kormányzás mozgásterét megőrizni.

Csehországban októberben, Magyarországon áprilisban lesz választás, Lengyelországban ugyan csak 2023-ban lenne a következő választás, a PIS koalíciós partnerei miatt ingatag többséggel rendelkezik és gyakorlatilag bármelyik pillanatban megszűnhet a kormányzóképes parlamenti többség. A nagyhatalmak - legyenek azok európai vagy globális játékosok - befolyásuk kiterjesztésében a pénzügyi, kommunikációs, kulturális és titkosszolgálati eszköztár széles skáláján játszanak. Ebből a visegrádi négyek nem tudják kivonni magukat, csak alkalmazkodni hozzá. 

Orbán, Babis, Kaczyński egy olyan ellenzékkel küzd, amelyek a nagyhatalmaknak a lojalitást árulja a hatalomért cserébe. Kereslet pedig mindig akad erre, a kérdés, hogy ez ellen milyen eszközökkel lehet hatékonyan versenyezni a következő hónapokban. A liberális mainstream globális hálózata jól szervezett, Trump vagy Nethanjau újraválasztási kampánya kapcsán láttuk az erejét. A visegrádi országok kormányai és az egész együttműködés számára a feladat tehát adott; megtartani a kormányzást, fenntartani a gazdasági növekedést és a lehető legtöbbet kihozni a nagyhatalmakkal folytatott együttműkődésekből, mindezt egy egyre kiszámíthatatlanabb környezetben.