Három-tenger vagy négy visegrádi ország?

A napokban jelent meg egy interjú Heincz Barna tollából a Mandineren Jakub Lachert Közép- és Kelet-Európa szakértővel, aki a varsói The Warsaw Institute és kiadványának a The Warsaw Institute Review-nak a munkatársa és a Három Tenger Kezdeményezés jelenlegi helyzetét tekintik át. Érdemes ránézni!

A bevezetőben feltett kérdésre alapvetően nem tudunk választ adni; hiszen ilyen válasz nincs még, a kérdés nem dőlt el. Ugyanakkor a két alapjaiban eltérő koncepció jól összehasonlítható és valamiféle feltevésünk lehet azzal kapcsolatban melyik összefogás lehet sikeresebb, vagy arról, hogy mely célokat mely képes könnyebben elérni.

A két formáció leginkább abban tér el, hogy míg a Visegrádi Együttműködésnek mindössze négy uniós ország tagja és nincs komoly bővítési terve, addig a Három Tenger Kezdeményezést 12 szintén uniós ország alkotja és van törekvés két ország; Moldova és Ukrajna bevonására. Jól látszik hogy utóbbi szerveződés horizontja jóval szélesebb és távolabbi mint a visegrádi együttesé, ugyanakkor ez egyben valószínűleg működésének és hatékonyságának korlátját is jelentheti.

Ezzel párhuzamosan jól látszik, hogy a mindkét szövetség gerincét adó Lengyelország mintha szépen lassan - amerikai támogatással - inkább a nagyobb, Három Tenger formációra helyezné a hangsúlyt. Ez természetesen az orosz-amerikai és orosz-európai relációban érthető is, ugyanakkor mégis felveti annak kérdését, hogy egy négy országból álló szorosabb és organikusabb, vagy egy 12, esetleg 14 országból álló több belső  konfliktussal működő, távlatosabb vízió lehet-e a “nyerőbb”.

A lengyel törekvés a köztes-európai nézőpont természetes folyománya: Lengyelország a régió országainak gazdasági hatalma, az amerikai Európa stratégia sarokkövé és mint ilyen az egyetlen alkalmas ország arra, hogy a Nyugat-Európa és Oroszország közötti puffer zóna szervezője legyen, tehát míg a Visegrádi Együttműködés egyértelműen az Európai Unión belül keleti súlypont garanciája lehet, addig a Három Tenger Kezdeményezés inkább a globális stratégiai kérdések körébe tartozik, vagyis tartozhat majd amikor szervezettségben és intézményi rendszerben komolyabb formát ölt.

A visegrádi projekt egy összetettebb kormányközi fórum, melynek soros elnöke van amely a négy országot képviseli közös platformokon adott esetekben, addig a Három Tenger Kezdeményezés alapvetően az Oroszországtól való energiafüggöség megszüntetését és az érintett országok közös gazdaságának, kiemelten a közlekedési hálózatok fejlesztését tűzte ki célul. 

A két szervezet alapítása között pontosan 25 év telt el, ezért egyértelműnek látszik a következtetés, ahogy Jakub Lachert is állítja a fent említett interjúban: a Visegrádi Együttműködés a múlt, a Három Tenger Kezdeményezés pedig a jövő. Ezt a nézetet az is erősítheti, hogy utóbbi szervezet eddigi öt csúcstalálkozójából egy alkalommal maga Donald Trump, további két alkalommal Rick Perry energetikai miniszter képviselte az Egyesült Államokat ezeken az eseményeken és az új Joe Biden vezette kormányzat is támogatásáról biztosította a szervezetet.

Ennek ellenére a magam részéről azt gondolom, hogy más-más feladatokhoz más eszközök kellenek és ez igaz a két szervezetre is. Nem hiszem, hogy konkurenciának kéne tekinteni ezeket, mint inkább egy jól körvonalazható stratégia eltérő részfeladataihoz szabott és összekapcsolható eszközeire, hiszen a régiós együttműködések sorában említhetjük még a Lublini háromszög-et is, amely Lengyelország, Litvánia és Ukrajna közös kezdeményezése Ukrajna uniós csatlakozásának felgyorsítására és amely szintén nem valami helyettesítendő, hanem valamit kiegészíteni lett létrehozva.

A lengyel vezetés a köztes-európai stratégia megvalósításában megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor a másik pólus ebben a történetben a narratívát szabó Magyarországé, amelyre emiatt Varsóban is figyelnek.