Diverzitás az energiában

Címkék:
Mindenki emlékszik földrajz órákról a következőre: Magyarország energiahordozókban szegény ország. Ez egy olyan adottság, melynek jelentőségét tovább növeli, hogy az életszínvonal az utolsó három évtizedben szinte folyamatosan nőtt, azaz energiaigényünk ugyanezen időszakban még jobban növekedett. Jelenleg az ország energiafogyasztásának közel ⅔-át állítja elő saját maga, a maradékot villamosenergia formájában importáljuk külföldről.

Az itthon előállított energia közel fele nukleáris, míg negyede földgázból származik, mely tétel teljes egészét a villanyhoz hasonlóan importáljuk a környező - volt szocialista - országokhoz hasonlóan. Ez azért van így, mert a második világháborút követően a szovjet igényeket kiszolgáló tervgazdaság a hagyományos szén, és akkor újszerű szintén szovjet technológiát alkalmazó nukleáris energia mellett tudatosan ezen forrásra építette fel a magyar energiaipart, hogy mindegyik szocialista szatellit állam megfelelő mennyiségű földgáz tudjon rendelni keletről. Ennek megfelelően az ehhez szükséges vezetékhálózat is így lett kialakítva, amely a rendszerváltás után továbbra is függésben tartotta a blokk országait.

Oroszország az elmúlt évekig használta is ezen potenciálját. A szuverén közép- és kelet-európai nemzetek érdeke az lett volna, hogy egy változatos, diverz vezeték hálózattal akár nyugatról, akár északról vagy délről tudjanak földgázt vásárolni. Ez persze nem csak azért nem ilyen egyszerű, mert ilyen vezetékek nem léteztek és nagyon komplex fejlesztést igényelnek drágán, hanem azért is mert ahogy a cikk második feléből is látjátok majd: nagyon komoly nagyhatalmi politikai lobbi eredménye egy ilyen infrastruktúra kiépítése, vagy éppen a kiépítés megakadályozása. További igen komoly akadály, ha a lehetséges építési irányok egyikében sincs elérhető távolban földgáz felesleg. Évtizedünk elejéig ez is valós akadály volt, erre pedig a hatalmas jelentőségű amerikai palagáz kitermelés beindulása, valamint a cseppfolyósít állapotban történő szállítás elterjedése jelentett választ. 

De nézzük a történetet Magyarország és a régió szempontjából:

1995-ben a Horn-kormány még kénytelen volt egy nagyon előnytelen szerződést aláírni 20 évre a még monopolhelyzetben lévő Oroszországgal. Ezzel az elmaradt energetikai rendszerváltást a 2010-es évekig elhalasztottuk. Amikor 2009 januárjában elmérgesedett az orosz-ukrán konfliktus, és Moszkva leállította a gázszállítást Ukrajna felé, Magyarországon és a térség több más országában is válsághelyzet állt elő a tél kellős közepén.

Magyarország egyetlen lehetősége arra tekintve, hogy ilyen ne fordulhasson elő még egyszer, hogy ha megpróbálja diverzifikálni energiapiacát, földrajzi elhelyezkedés okán pedig egyfajta régiós elosztóközponttá válik. Mindkettőhöz jelentős infrastrukturális fejlesztés szükséges, ezért Magyarország 2010 óta a közép-európai gázinfrastruktúra-fejlesztés legaktívabb szereplője lett.

Az első nagy áttörés 2014-ben következett be, amikor elkészült az 5 milliárd köbméteres kapacitású szlovák-magyar gázvezeték. A lengyel vezetékkel összekapcsolódva ez két új, balti-tengeri forrást is elérhetővé tett Magyarország számára: a swinoujście-i terminálba tankereken érkező cseppfolyósított gázt, azaz LNG-t; valamint a Baltic Pipe nevű, tenger alatt épülő vezetéken keresztül szállított norvég gázt. Ez a fejlemény tette lehetővé, hogy Magyarország erősebb alkupozícióból tárgyalva elérje Moszkvánál, hogy újabb előnytelen, hosszú távú szerződés kötése helyett 2021-ig a meglévőt hosszabbítsák meg. Ezzel időt nyertünk, hogy további fejlesztésekkel bővítsük tárgyalási mozgásterünket. Az építkezés második iránya Románia, és azon keresztül a Fekete-tenger, ahol Románia nagy erőkkel küzd, hogy nemzeti kézbe kerüljön a kereskedelem mellett a kitermelés is. Magyarország 4 milliárd köbméter gázt kötött le, ebből Románia jelen állás szerint 2021-től 2 milliárd köbmétert lesz képes exportálni, a maradék 2 milliárd köbmétert pedig azután, hogy lezárult a kitermelésért folyó verseny. A harmadik, egyben legnagyobb energiadiplomáciai siker a horvát-magyar megállapodás volt a két ország vezetékrendszerének összekötéséről és az Adriai-tengeren keresztül érkező LNG egy részének lekötéséről. 

Ezzel a történelmi áttöréssel megépül az orosz vezetékre merőleges, észak-déli irányú vezeték hiányzó láncszeme, és 70 év után először érkezhet Magyarországra és a térségbe nem orosz eredetű gáz. 2021. január 29-én Szijjártó Péter Külgazdasági és Külügyminiszter részt vett a krk-i LNG terminál átadóján, ahol felvehetjük a Shell-től rendelt 250 millió köbméter cseppfolyós földgázunkat. Ennek jelentősége szimbolikus értelemben is nagyon fontos, ugyanakkor gyakorlatiakban még annak is fontosabb. Ezzel, Magyarország történetében először nem csak keleti, hanem nyugati földgáz is biztosítja az energiaellátásunkat, a teljes földgázfelhasználásunk 10%-át.

A következő lépésként 2021 októberétől Magyarország már nemcsak küldeni, hanem fogadni is képes lesz 6 milliárd köbméter gázt Szerbia irányából. Ez két szempontból is fontos: egyrészt Oroszország – Ukrajna megkerülése érdekében – a Fekete-tenger alatt új vezetéket épített a Balkán irányába, másrészt Törökország is tervezi az azerbajdzsáni gázt szállító vezetékrendszerének bővítését Szerbia irányába.

Magyarország tehát elvégezte a feladatát, és ha a szomszédos országok utolérik a magyar infrastruktúra szintjét, akkor három tenger között fekvő közép-európai térség óriási lépést tenne energetikai függőségének csökkentése felé.

Az elmúlt évek fejlesztései azonban nem csak a magyar szükségletekről fedezéséről szólnak. Hazánk központi földrajzi helyzete, régiós szinten kiemelkedően fejlett földgázhálózata és jelenleg 6 milliárd köbméteres tározói kapacitása révén jó úton halad, hogy közép-európai elosztóközponttá váljon.

És hogy milyen jelentősége valójában ezen infrastruktúráknak és az ezeken keresztül szállított földgáznak? A tavaly ősszel megválasztott demokrata kormányzat egyik első dolga volt 2021-ben, hogy jelezze német szövetségeseinek; nem tolerálják a Északi Áramlat nevű Oroszországból Németországba szállító földgázvezeték további építését. Az amerikai diplomáciai nyomásra válaszul közel két tucat cég lépett ki a projektből, komoly vitákat okozva a német belpolitikában. Ezzel párhuzamosan a Fekete-tengeren pedig orosz hadihajók gyakorlatozva akadályozzák a román fekete-tengeri olajmezők kitermeléséhez szükséges fejlesztések befejezését.

Magyarország az elmúlt tíz évben egy nagyon nehéz és komplex területen tudta elvégezni “házi feladatát”, hogy műszakilag biztosítsa energiapiacának diverzitását és ez hatalmas lépés. Most már csak tárgyalnunk kell.