A rohamosan fejlődő digitális technológiák mellett a stagnáló innováció problémája, a harmadik világ felzárkózása a nyugat mellé egyes területeken - főleg a fogyasztásban -, valamint a korábbi bipoláris majd egypólusú rendszer multipolárissá válása és számos egyéb nemzetközi politikai, gazdasági és technológia trend okozta rengéseket a világ minden nemzete megérzi. Vajon hogyan függ össze az amerikai politikai rendszer bizonytalansága, az Európai Unió teljes bénultsága, Oroszország, Törökország és Irán látszólagos vagy valós agresszivitása, valamint Kína világhatalomként való megjelenése a nemzetközi porondon, és ami még fontosabb: ebben a roppant bonyolult rendszerben hol lesz Magyarország és Közép-Európa helye? Erre keressük majd a választ ezen a felületen.

Először tisztázzuk, mit értünk Közép-Európán! Ennek definiálásával egy külön blogot is megtölthetnénk, de erre most nem lesz lehetőségünk, úgyhogy valamiféle kompromisszumot kell kössünk az olvasókkal. Közép-Európa helyett mi itt “Köztes-Európáról” fogunk beszélni, mert a földrajzi Közép-Európa koncepció nem függ össze azzal, amit a nemzetközi politikában általában Közép-, Kelet- vagy amikor a kocsmai szakértők kerülnek sorra: Kelet-Közép-Európának nevezünk. Közép-Európa ugyanis földrajzi értelemben nyugatról a francia Elzász tartománytól kelet felé egészen az ezer éves határig, a Kárpátokig tart. Magába foglalja Svájcot, Ausztriát, Olaszország északi részét, Németországot, Csehországot, Lengyelországot, Szlovákiát, Magyarországot, Nyugat-Ukrajnát, Erdélyt, a Vajdaságot, Horvátországot és Szlovéniát, némely értelmezésben a Balti államokat is. Ebből tökéletesen látható, hogy a földrajzi értelmezés geopolitikai, hatalmi, vagy társadalmi összevetésben semmilyen értelmezési keretet sem ad ennek a régiónak. A Köztes-Európa kifejezés már önmagában is utal arra a közösségre, ami minden különbség ellenére közös ezen régió országaiban: a három hagyományos nagyhatalom közötti változó, nem tisztázott befolyási övezetre.