Hatalmas kérdés lesz mindkét ország kormányainak következő hónapjaiban, hogy vajon az új amerikai kormányzat hogyan viszonyul hozzájuk, ugyanis az amerikai-kínai “hidegháború” hullámai egyre magasabbra csapnak, amelyben az energia forrásoktól, a high-tech iparágakon és kereskedelmi útvonalokon keresztül a kultúrális térig egyre markánsabb háborús frontvonalak vannak, itt pedig a semlegességnek komoly ára van. A visegrádi országok, amelyek egyszerre akarják fenntartani gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolataikat a nagyhatalmakkal, kénytelen lesznek a következő időszakban a hátországukra is energiát fordítani és gyorsan, hatékonyan alkalmazkodni a körülöttük lévő változásokra. A “nagy sakktáblán” egyre nagyobb a turbulencia.
FORRÁS: MTI/MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/FISCHER ZOLTÁN
Szívem szerint még legalább négy bejegyzésben vezettem volna fel Köztes-Európa és Magyarország stratégiai lehetőségeinek kérdését az Atlaszon, de Sárosi Péter írása a 444 / pendulum blogon váratlanul lényegretörően illusztrálta hazánk és régiónk stratégiai gondolkodásának zsákutcáját: a moralizáló, nagyhatalmi dicséretért esedező antiszuverenista elit elmélkedését.
Szembetűnő, hogy Sárosi - aki történész és jogvédő - írásában a kiemelésekben ehhez hasonló jelzők tobdzódnak a nemzetközi politikai térben navigáló Magyarország történelmi aktusai kapcsán: “tisztelet és rokonszenv”, “leggyászosabb”, “legszégyenteljesebb”, “figyelmeztetés és szégyenfolt”.