Szívem szerint még legalább négy bejegyzésben vezettem volna fel Köztes-Európa és Magyarország stratégiai lehetőségeinek kérdését az Atlaszon, de Sárosi Péter írása a 444 / pendulum blogon váratlanul lényegretörően illusztrálta hazánk és régiónk stratégiai gondolkodásának zsákutcáját: a moralizáló, nagyhatalmi dicséretért esedező antiszuverenista elit elmélkedését. 

Szembetűnő, hogy Sárosi - aki történész és jogvédő - írásában a kiemelésekben ehhez hasonló jelzők tobdzódnak a nemzetközi politikai térben navigáló Magyarország történelmi aktusai kapcsán: “tisztelet és rokonszenv”, “leggyászosabb”, “legszégyenteljesebb”, “figyelmeztetés és szégyenfolt”. 

Bevezető írásomban egy kicsit körülnéztünk a régióban, felszínesen átvettük köztes-európa, mint hipotetikus régió mozgásterét. De ki hallott már amúgy köztes-európáról? Tekintve, hogy fizikailag nem valami, hanem valamik között üres térnek írható le, ezért az irodalma sem olyan könnyen megtalálható mint ha a német, orosz, vagy török stratégiák értelmezését keresnénk a könyvtárban. Ez azért van, mert ezen stratégiának a relevanciája időszakosan változik az előbbi szereplők által üresen hagyott hatalmi tér méretétől függően. Mondhatnánk; mint főnix hamvaiból, úgy születik újjá ezen régió elképzelése saját maga megformálásáról időről időre. A legismertebb - itthon kevésbé elterjedt - megnevezése ezen elméleteknek lengyel barátainktól érkezik és a magyar definícióhoz hasonlóan arra utal, hogy ez a terület valamik között helyezkedik el, mégpedig tengerek között: Intermarium. Az elképzelést az első világháborút követően mutatta be Józef Pilsudski, melynek lényege az volt, hogy a Baltikumtól a Balkánig húzódó vonalban egy föderális államban javasolta egyesíteni az országokat és amelynek lengyelül a Międzymorze - latin átiratban az Intermarium nevet javasolta. Pilsudskinak amúgy volt egy másik nagyon érdekes meglátása is; az úgynevezett prométeizmus, mely szerint az Orosz Birodalom nem orosz kisebbségei számára szállította volna Prométheuszhoz hasonlóan a tüzet, hogy azokat a nagy keleti szomszéd meggyengítésére használja. Utóbbi logikát ugyan többet látjuk hétköznapi működésben, mint előbbit, de mi mégis az Intermariummal folytatjuk most.

A rohamosan fejlődő digitális technológiák mellett a stagnáló innováció problémája, a harmadik világ felzárkózása a nyugat mellé egyes területeken - főleg a fogyasztásban -, valamint a korábbi bipoláris majd egypólusú rendszer multipolárissá válása és számos egyéb nemzetközi politikai, gazdasági és technológia trend okozta rengéseket a világ minden nemzete megérzi. Vajon hogyan függ össze az amerikai politikai rendszer bizonytalansága, az Európai Unió teljes bénultsága, Oroszország, Törökország és Irán látszólagos vagy valós agresszivitása, valamint Kína világhatalomként való megjelenése a nemzetközi porondon, és ami még fontosabb: ebben a roppant bonyolult rendszerben hol lesz Magyarország és Közép-Európa helye? Erre keressük majd a választ ezen a felületen.

Először tisztázzuk, mit értünk Közép-Európán! Ennek definiálásával egy külön blogot is megtölthetnénk, de erre most nem lesz lehetőségünk, úgyhogy valamiféle kompromisszumot kell kössünk az olvasókkal. Közép-Európa helyett mi itt “Köztes-Európáról” fogunk beszélni, mert a földrajzi Közép-Európa koncepció nem függ össze azzal, amit a nemzetközi politikában általában Közép-, Kelet- vagy amikor a kocsmai szakértők kerülnek sorra: Kelet-Közép-Európának nevezünk. Közép-Európa ugyanis földrajzi értelemben nyugatról a francia Elzász tartománytól kelet felé egészen az ezer éves határig, a Kárpátokig tart. Magába foglalja Svájcot, Ausztriát, Olaszország északi részét, Németországot, Csehországot, Lengyelországot, Szlovákiát, Magyarországot, Nyugat-Ukrajnát, Erdélyt, a Vajdaságot, Horvátországot és Szlovéniát, némely értelmezésben a Balti államokat is. Ebből tökéletesen látható, hogy a földrajzi értelmezés geopolitikai, hatalmi, vagy társadalmi összevetésben semmilyen értelmezési keretet sem ad ennek a régiónak. A Köztes-Európa kifejezés már önmagában is utal arra a közösségre, ami minden különbség ellenére közös ezen régió országaiban: a három hagyományos nagyhatalom közötti változó, nem tisztázott befolyási övezetre.